Úgy tűnik, bizarr, hogy opera-és operett kerültek a képernyőre a néma korszak, egy időszakot, amely olyan tulajdonságokkal lenne eleve lesz mentes a legalapvetőbb eleme. Természetesen a filmkészítők nem voltak tudatában, hogy milyen hamar talkie forradalmasítani fogja az iparág, miért nem megy előre, és hogy ezeket a surefire, népszerű telkeket a képernyőn? 1925-ben, az MGM két jelentős sikereket ezen a területen, Erich von Stroheim a várhatóan pazar átdolgozása Franz Lehár operett A víg özvegy, a főszerepben John Gilbert és Mae Murray, és a King Vidor adaptációját Giacomo Puccini operájának Bohémélet, szintén főszerepben Gilbert, ezúttal Lillian Gish együtt. A kezében a tisztelt német származású Ernst Lubitsch, aki már egy hollywoodi rendező 1923 óta, a diák Prince in Old Heidelberg alapján Sigmund Romberg által 1924 operett A Student Prince (akinek az alapanyag volt Wilhelm Meyer-Förster regénye Karl Heinrich és A játék későbbi verzió), volt a másik sláger az MGM és a legjobb tudása és néma opera / operett. Ez egy nagyszerű munka, amely szabályozza, hogy jelentős érzelmi és vizuális ragyogását, mi igaz, csak egy kis történet. Tény, hogy nehéz elképzelni olyan élő előadás az operett hordozó őszinte egyszerűség és a rapszodikus sweep Lubitsch termelésének. A nem próbálja felfújni a film olyan "fontos" Lubitsch készített filmet, amelynek igen nagy jelentőséget közvetített élénk spontaneitás és a gondosan felépített beruházás a fő karakter, akit Ramon Novarro csúcsán a sztárság, nem sokkal azután Fenomenális siker másik főszerepben, Ben-Hur (1926). Játék vele szemben a Norma Shearer, egy up-and-a jövevény a némafilm kezdeteitől aki hamarosan eléri csúcspontját neki a korai hangosfilm, akárcsak Novarro volt csúszó homályba. Beszél az ismeretlenségből, az MGM is tett egy néma változata az operett Rose Marie (1928), amely szerepelt 1 unthinkably fiatal Joan Crawford.

részlet John DiLeo a
Képernyővédők: 40 Figyelemre méltó filmek vár újrafelfedezése
© 2008 Hansen Publishing Group. Minden jog fenntartva.